„Ali Smith nyilvánvalóan vonzódik az abszurdhoz, a hétköznapi szürreálhoz, ami legjobban az olyan egyszerű élethelyzetekben ragadható meg, mint amikor valaki elmegy a postára útlevelet csináltatni ("Az arca rossz méret.") vagy közterületen elsétál egy szögesdróttal elzárt terület mellett. A szeretetteljes abszurd megjelenik az anya-lánya kapcsolatban is, amely sosem volt problémamentes. A két nő kicsit mindig elbeszélt egymás mellett, az évek múlásával viszont mintha lassan megtalálták volna egymással a közös hangot ("Vajon az anyja mindig ilyen jó fej volt, csak Elisabeth nem vette észre?")”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ruff Orsolya, Könyves Magazin, 2020. október 16.