„Az irodalomban mindig nagy kérdés, hogyan ragadjuk meg a valóságot, amikor a valóság nem létezik, illetve ezerféle valóság létezik. Ráadásul az emlékezetünk is elég bizonytalan, gyakran kiderül, hogy nem is úgy történtek a dolgok, ahogyan hisszük vagy ahogyan emlékszünk. Nagyon érdekelt, hogy nyelvileg hogyan lehet kifejezni ezt az állandó kételyt. Megtetszett ez a megoldás, hogy a beszélő mond vagy gondol valamit, két-három mondattal később pedig az ellenkezőjét. ”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Milanovich Domi, Dívány.hu, 2020. október 20.