Én magam vagyok a másság (Élet és Irodalom)
"Kérem szépen, az a fajta festészet, amit én szeretek – itt visszakanyarodunk a beszélgetés elejére –, megpróbál olyan kérdésekre válaszolni, mint hogy ünnepély-e a Földön élni vagy sem. S hogy még közelebb lépjünk a lényeghez, ha egy képet mondatokban el lehet mondani, azzal a képpel baj van. A kép pontosan ott kezdődik, ahol a mondat véget ér. A festészetben nincsenek mondatok. Illetve van olyanfajta festészet, tőlem az nagyon idegen." […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Váradi Júlia, Élet és Irodalom, 2020. október 22. 2020-10-22 13:17:03
|
 |
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
