"Kérem szépen, az a fajta festészet, amit én szeretek – itt visszakanyarodunk a beszélgetés elejére –, megpróbál olyan kérdésekre válaszolni, mint hogy ünnepély-e a Földön élni vagy sem. S hogy még közelebb lépjünk a lényeghez, ha egy képet mondatokban el lehet mondani, azzal a képpel baj van. A kép pontosan ott kezdődik, ahol a mondat véget ér. A festészetben nincsenek mondatok. Illetve van olyanfajta festészet, tőlem az nagyon idegen."

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Váradi Júlia, Élet és Irodalom, 2020. október 22.