„A másik nagyon különleges tulajdonsága ennek a könyvnek, hogy nem csak az iskolában tanult Csáth-képet tudja meghaladni, de magát az „írói levelezés” műfaját is egészen új színben tünteti fel. Utóbbiról ugyanis az rögzül, hogy ebben a műfajban szerzők írnak egymásnak, jól körüludvarolják a másik munkásságát, aztán megkapják a viszontválaszt, hogy igen barátom, te is nagyszerű vagy és ez megy a végtelenségig. Csáth azonban nagy levelező volt, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a családjával, a barátaival, a kor jelentős újságíróival, művészeivel, későbbi pácienseivel, ami egyrészt lehetőséget kínál arra, hogy egészen sokféle Csáth Gézát megismerjünk, másrészt kinyitja ezt a csak és kizárólag az alkotó személyére fókuszáló kört és beemel másokat is. Ennek köszönhető, hogy ugyanazt az esetet több nézőpontból is megismerhetjük, hogy árnyaltabb képet kaphatunk arról, miről hogyan gondolkodtak a századforduló idején ezek a kulturális életben pezsgő emberek, végül pedig segítenek abban, hogy ezt a legendáktól övezett, misztikus Csáth Gézát embernek lássuk.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kormos Lili, Jelen, 2020. október 25.