„Valamennyit tudtam az ősökről, a Lechnerekről, meg a Degré családról, de korábban különösebben nem érdekelt. Amikor próbáltam a szüleim életét, sorsát megírni, akkor derült ki, hogy az elődök, a környezet, a korabeli mentalitás megismerése nélkül semmit nem fogok megérteni. Az előzmények ismerete híján az úgynvezett "keresztény úri családok" sorsa az ötvenes években is alig érthető. Ekkor vetettem bele magam a családkutatásba, s próbáltam megérteni azt, amit apámék gondolhattak: hogy mindenüktől megfosztották őket, nemcsak a vagyonuktól, de elvették az identitásukat, próbálták elvenni a becsületüket is. Egyet nem tudtak elvenni tőlük, a kulturális tőkéjüket, ha volt nekik. Égető sorskérdés ez a mai Magyarországon is, hogy mi a helyzet a polgárosodással, behozható-e valaha is a legalább száz év lemaradás.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Marton Éva, Revizor, 2020. október 19.