„Elszemtelenedtem, hogy mégse fogok meghalni” (Élet és Irodalom)
„Valóban, nyelvészként látom, hogy az emberek idős korukban évezredek óta kijelentik, hogy a nyelv romlik, mert amikor ők voltak fiatalok, még szépen beszéltek, de ma már… Az ókori szerzők is így gondolták. A novellák fiatalkorba helyezése talán ellenszer az öregség ellen, ezt nem tagadom. És nincs bennem elég bölcsesség ahhoz, hogy az öregkorról írjak. Az nagyon nehéz. De ha egészen őszintén kell válaszolnom: nem érdekelnek az öregek.” […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Kovács Bálint, Élet és Irodalom, 2020. november 12. 2020-11-12 14:14:45
|
 |
|
|
Jogunkban áll beszélni
Klára, a szabadelvű és szabadszájú nyugdíjas értelmiségi a demencia tüneteit fedezi fel magán, így legjobb barátnője fokozatos leépülése mellett saját kiszolgáltatottságával is kénytelen...
|
|
|
Új novellák
Hány érvelési hibát tartanak számon a Defterdár utcában? Hová vezet, ha bekamerázzuk az anyánk lakását? Ha a mondandónk egy elapaszthatatlan gondolatfolyammá változik, kik állhatnak a parton?
Szvoren...
|
|
|
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
