"Érdekes, hogy jóval a digitális korszak előtt, már a ’60-as években elkezdett megfogalmazódni az az aggodalom, hogy mi lesz velünk, ha boldog-boldogtalan szerepelhet az újságban a saját véleményével, történetével. A nyilvánosság demokratizálódása feletti szorongás azóta is újra meg újra felmerül, ráadásul manapság tényleg elképesztő mennyiségű ember állhat elő a saját történetével, amely felerősítette a kritikus hangokat. Én viszont azok közé tartozom, akik ezt üdvözlendő dolognak tartják. Persze azokkal a – főként kereskedelmi televíziózásban megjelenő – műsorokkal én sem rokonszenvezek, amelyek kihasználják az önéletrajzi elbeszélői szándékot, és abnormálisnak állítják be a szereplőket, hogy nézőként azt érezhessük, mi vagyunk a normálisok. Ugyanakkor az, hogy sokféle történet kerülhet nyilvánosságra, és köréjük kialakulnak beszélgetések, közösségek, mindenképpen fontos szerepet játszhat abban, hogy a normákat megkérdőjelezzük."

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Milanovich Domi, Dívány.hu, 2020. december 09.