„A Tövismozaik egy kilábalás története, a szenvedés szépirodalommá rajzolt feldolgozása. A főhős-elbeszélő negyvenéves kora körül tekint vissza életének körülbelül tíz évvel korábbi időszakára, és akkoriban elhunyt édes – anyjához intézi teljes beszédét. Ennek a zavaros, krízisekkel teli néhány hónapnak az elbeszélése maga a regény, az ez után következő időket csak nagyon rövid utalások érintik, a főhős új házasságáról, gyermekei születéséről, révbe éréséről már nem igazán beszél, de az elbeszélt időszak előtti időkbe is csak azért megy vissza néha, hogy éreztesse, az anyja és közte lévő ellentmondásos kapcsolat gyökereit, stációit. Az anya előtti, késői „gyónás” nem csak a nehéz időszak feldolgozása, de az anyával való ambivalens viszony tisztázása, nyugvópontra helyezése is egyben.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kolozsi Orsolya, Pannon Tükör, 2021. január 10.