„Ha az Aludnod kellene egyik bravúrja, hogy eseménydúsan ábrázol egy mélyszegénységben tengődő tanyavilágot, akkor a Beláthatatlan tájé az, hogy időben és térben megrekedt szereplők mindennapjainak eseménytelenségét izgalmas poétikai megoldásokkal feledteti. Azt viszont nem képes és nem is akarja elfedni, hogy a regény karakterei számára nincsen kitörési pont, nincsen szabadulás – így Kiss Tibor Noé továbbra is a kilátástalanság krónikása marad.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Hlavacska András, Kortárs Online, 2021. január 14.