„A regény – a kollázsképekhez hasonlóan – rendkívül széles asszociációs mezőt hagy az olvasónak. Nem csupán a széles kulturális bázis – melyeket elsősorban utalásokkal, rövid idézetekkel emel a szövegbe, nem terhelve túl vele a történet főszálát –, hanem a mindenkori befogadó személyes asszociációs lehetőségei miatt is. Elkísérni azokat, akik velünk tartottak, amikor még nem ismertük a világot, akik megismertették velünk az utakat, vagyis az öregek mellett lenni a végén, nem hálás téma, és nagyon könnyű terep az érzelgősségre. De Ali Smith regénye elkerüli ezt a csapdát, Elisabeth és Daniel kapcsolatának mélységét és erejét, kénytelen elválásuk fájdalmát finom eszközökkel, áttétekkel érzékelteti.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Molnár Krisztina Rita, Bárka Online, 2021. január 14.