„Mintha egy térben lennénk vele” (Élet és Irodalom)
„Megszaporodtak a nyilvánosságban a személyes történetek. Van, akiben ez azért kelt ellenérzést, mert azt gondolja, hogy elveszik a figyelmet a valóban fontos dolgokról. A szociológus Zygmunt Bauman szerint hiába van tele a nyilvánosság olyan egyes szám első személyű történetekkel is, amelyek sokszor súlyos problémákról szólnak, ezek mégsem ahhoz vezetnek, hogy létrejöjjenek az azonos problémájú emberek közösségei, hogy rendszerszintű mizériákat ismerjünk föl. Én azért azt gondolom, sok bizonyítékunk van arra, hogy ezek a személyes történetek olykor igenis közösséget tudnak alkotni.” […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Csontos Erika, Élet és Irodalom, 2021. január 21. 2021-01-21 15:03:29
|
 |
|
|
Jogunkban áll beszélni
Klára, a szabadelvű és szabadszájú nyugdíjas értelmiségi a demencia tüneteit fedezi fel magán, így legjobb barátnője fokozatos leépülése mellett saját kiszolgáltatottságával is kénytelen...
|
|
|
Új novellák
Hány érvelési hibát tartanak számon a Defterdár utcában? Hová vezet, ha bekamerázzuk az anyánk lakását? Ha a mondandónk egy elapaszthatatlan gondolatfolyammá változik, kik állhatnak a parton?
Szvoren...
|
|
|
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
