„Mintha egy térben lennénk vele” (Élet és Irodalom)
„Megszaporodtak a nyilvánosságban a személyes történetek. Van, akiben ez azért kelt ellenérzést, mert azt gondolja, hogy elveszik a figyelmet a valóban fontos dolgokról. A szociológus Zygmunt Bauman szerint hiába van tele a nyilvánosság olyan egyes szám első személyű történetekkel is, amelyek sokszor súlyos problémákról szólnak, ezek mégsem ahhoz vezetnek, hogy létrejöjjenek az azonos problémájú emberek közösségei, hogy rendszerszintű mizériákat ismerjünk föl. Én azért azt gondolom, sok bizonyítékunk van arra, hogy ezek a személyes történetek olykor igenis közösséget tudnak alkotni.” […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Csontos Erika, Élet és Irodalom, 2021. január 21. 2021-01-21 15:03:29
|
 |
|
|
Egy sosem fakuló klasszikus
Sosem fakuló regényében Kosztolányi Dezső a poros bácskai kisváros szürkülő életeit éles fénybe helyezve tárja elénk. Az öregedő házaspár féltett kincse, csúnya, vénecske lányuk,...
|
|
|
Fordította: Petra-Szabó Gizella
Iskola a másik határon
Robert Musil 1906-ban megjelent regénye egyszerre vetíti elő a nagy osztrák író fő művét, A tulajdonságok nélküli embert és a 20. század elnyomó, totalitárius diktatúráit. Az Osztrák-Magyar...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
