„Mintha egy térben lennénk vele” (Élet és Irodalom)
„Megszaporodtak a nyilvánosságban a személyes történetek. Van, akiben ez azért kelt ellenérzést, mert azt gondolja, hogy elveszik a figyelmet a valóban fontos dolgokról. A szociológus Zygmunt Bauman szerint hiába van tele a nyilvánosság olyan egyes szám első személyű történetekkel is, amelyek sokszor súlyos problémákról szólnak, ezek mégsem ahhoz vezetnek, hogy létrejöjjenek az azonos problémájú emberek közösségei, hogy rendszerszintű mizériákat ismerjünk föl. Én azért azt gondolom, sok bizonyítékunk van arra, hogy ezek a személyes történetek olykor igenis közösséget tudnak alkotni.” […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Csontos Erika, Élet és Irodalom, 2021. január 21. 2021-01-21 15:03:29
|
 |
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
