A regény néhol szarkasztikus, másutt álomszerű hangja mellett mégis nagyon pozitív üzenetet hordoz az európaiság–britség kereszttüzében létrejövő identitásokkal kapcsolatban. „A szavak úgy szóltak, mint a varázsige. Pillanatok alatt kiengedték, ahogy volt. Elérték, hogy mindaz, ami történik, épp kellő távolságba hátráljon. Varázslat volt, semmi más. Kinek van szüksége útlevélre? Ki vagyok én? Hol vagyok? Mi vagyok? Olvasok.” Az irodalom és a kultúra rajongó szeretete egyéni és kollektív szinten is megtartó erőként jelenik meg. Elisabeth „Helló, mit olvasol?” kérdésre adott válaszai rendre az európai kultúra sarokköveire mutatnak: a már említett ovidiusi és kafkai Átváltozás(ok) mellett feltűnik még a regényben Szép új világa (Huxley), a Két város regénye (Dickens), A vihar (Shakespeare): az egyetemes kultúra itt felmutatott alapítószövegeinek jelentős része brit, ami a kulturális közösség fenntartására enged következtetni. […]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: O. Réti Zsófia, 1749.hu, 2021. január 19.