Ilma és Gerenda (Gavenda Péter) története apró mozzanatok sorozataként tárul föl, a darabok egymás mellé rendezése adja a regény sajátos struktúráját. Szilasi művében emellett egyáltalán nem a történet kibomlása érdekes — a végét egyébként is elárulja már maga a cím —, hanem a részletekhez való viszony, a szétaprózódó múlt keretbe rendezése. Mindez összekapcsolódik az emlékezés és a megőrzés problémájával, a különböző nézőpontok eldönthetetlenségével, valamint a valóság és illúziók feloldhatatlan összetartozásával.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Fazekas Júlia, Műút, 2021. február 11.