A regény címadó figuráját a többi szereplő többféleképpen jellemzi: Florian Herscht „meglepően okos és fogékony”, „csodálatos ember, csak nagyon érzékeny. Van azonban, aki úgy véli: „egyik oldalról egy zseni, de a másikról egyszerűen tökhülye”. Variáció ez utóbbira, szintén minden kertelés nélkül: „a falu bolondja”. Vagy lényegében ugyanez, ám mértéktartóbban: „ez egy rendes gyerek, ez a Florian, de azt hiszem, itten, és a halántékára mutatott, valami nem stimmel”. De végül is „az egész város szerette, elnézték neki a különcségeit, ahogy nevezték, de nem tartották bolondnak”. Az összes ismerős jellemzése durvábban vagy eufemisztikusan arra utal, hogy a főhős mentalitása, viselkedése végül is a normalitás határmezsgyéjén mozog. Tényleg van benne valami „félkegyelmű”, de épp abban az értelemben, ahogy ezt például Dosztojevszkij Miskin herceg esetében alkalmazza.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balogh Ernő, Népszava, 2021. február 18.