Frank O’Hara azon költők egyike, akiknek a magyar irodalomra gyakorolt hatása e kötet megjelenéséig kétségkívül nagyobb volt, mint a tulajdonképpeni jelenléte és olvasottsága. Az az elsősorban Kulcsár-Szabó Zoltán nevéhez köthető megállapítás, mely szerint az „új szenzibilitás / új érzékenység” poétikáját, a posztmodernnek is nevezhető magyar líra első hullámát (a korai Tandorit, Petri, Oravecz és Orbán Ottó bizonyos köteteit) nem kis részben határozta meg a háború utáni újamerikai költészet, a New York-i költészeti iskola, és elsősorban Frank O’Hara lírája, mára irodalomtörténeti alapvetés. (Mohácsi Balázs egy Petri-versrészleten keresztül rá is mutat bizonyos rokonságra.) Ez részben közvetlenül, részben például a német költészet és költészetértés közvetítésével történt, ami magában foglalja egyfelől az alkotói, másfelől a befogadói oldalt, hiszen nem feltétlenül a költői praxisra hatott egy nemzetközi áramlat, hanem a magyar lírában felbukkanó egy-egy újabb költői megszólalást értünk jobban és másként bizonyos nemzetközi poétikákon edződött füllel.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Lapis József, 1749.hu, 2021. február 16.