„Akik ismerik Szálinger eddigi költői életművét, jól tudhatják, hogy a földrajzi táj és benne az ember, az embercsoportok, a történelmi változások, a környezet, a vidék mozgása állandó toposzai a szerzőnek. Mindemellett őrzi tárgyilagosságát, amikor régi temetőkben magyar sírfeliratokat talál, vagy a települések neveinek magyar eredetére bukkan, és őrzi akkor is, amikor a magyar helységnévrendezésről ír: „micsoda kifejezés ez, hogy helységnévrendezés. Rendezik a faluneveket, mint ahogy az Indul a bakterház két csendőre vonul a töltésen, rendezni valamit, amit rendezni kell”. Legyen szó bármilyen vidékről Szálinger az ember nyomát kutatja és fedezi fel, mutatja be, lírája éppen ezért szó szerint a részvét lírája: ami humán, az nem kerüli el a figyelmét, nem szenvedi el a törődés hiányát.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Helyőrség.ma, 2021. február 27.