„Az elején nem igazán enged magához közel ez a szöveg, frusztráló és nyomasztó olvasni. Azt ugyan már elég hamar érzékeljük, hogy a történet több szereplő monológjából, mozaikszerűen fog összeállni, de a jelenetek villanásszerű felbukkanása, a töredékesség, és az, hogy az első néhány fejezetben még nem világos, pontosan hány szereplővel is van dolgunk, meglehetősen megnehezíti a befogadást. Ám első két köteténél már megtanultuk, hogy Kiss Tibor Noé zseniálisan képes adagolni a sztorimorzsákat. Ezért egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy teljesen hatása alá kerültünk ennek a történetnek is. A szöveg nem enged, és bármennyire is depresszív, kilátástalan az általa teremtett atmoszféra, hamarosan „beleveszünk” ebbe a tájba.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kocsis Katica, Kultúra.hu, 2021. március 01.