„Ilyen sűrű és érzékletes mondatok mentén bomlanak ki a történetek főleg a gyermekkorról, illetve az ifjúkorról, a piacon a nagyapa mellett, árnyékában és védelmében eltöltött évekről és az értelmiségi lét hatvanas évekbeli sajátosságairól, sok-sok önéletrajzi vagy legalábbis egyes szám első személyben, bőséges tálalásban elmesélt sztorival. (Bár nem egészséges novelláskötetből kedvencet választani, mégis megteszem: nekem a Családi gyász című nagyelbeszélés foglalja össze talán legerőteljesebben mindazt, ami erénye ennek a kötetnek.)”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy Koppány Zsolt, Magyar Nemzet, 2021. április 13.