„Az Azóta is élek szövegei az önszemlélés változatai. A látszólag akadálytalan és oldott (ön)alanalízist az a cseppet sem súlytalan felismerés előzi meg, hogy ha otthonos akarok lenni a saját történetemben, be kell látnom, hogy életem az esetlegesnek és a váratlannak kitett. Ez az alapállás, a nézőpont a kíváncsi kívülállóé, ennek megfelelően az elbeszéléskötet visszatérő helyszínei az átmenetiség és a köztesség helyei: villamos, albérlet, taxi, vonat, kirakat, kocsma, étterem, kórház, ismétlődő helyzetei pedig a bolyongás, a várakozás, az önkívület.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kész Orsolya, Élet és Irodalom, 2021. április. 23.