„Miközben ezt a könyvet olvastam, időnként fölszisszentem, időnként fölnevettem, időnként a fejemet csóváltam, időnként bólogattam. A legszívesebben pedig szerettem volna visszakérdezni, közbeszólni, elmagyarázni és megmagyaráztatni szavakat, mondatokat. Az biztos, hogy a közönyösség messzemenően hiányzik ezekből a szövegekből, amelyek ily módon bennünket se hagynak szenvtelenül. Már csak ezért is olvastatja magát ez a könyv.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Szabolcs, Könyvterasz.hu, 2021. április 19.