„Az elbeszéléskötet a maga nemében egyedülálló; tetten érhetjük benne a már megszokott, nagy mesélőkedvvel megáldott, derűs és kíváncsi Ulickaját, de mind témáját, mind stílusát tekintve új, kísérleti alkotással állunk szemben. Ez azonban nem csak a témán érezhető: az olvasónak az a benyomása támadhat, hogy a jobban sikerült elbeszélések jól felépített sorába egy-egy kevésbé kidolgozott alkotás is bekerült. Elsősorban bizonyos elbeszélések befejezésénél érzékelhető, hogy egy-egy sor vagy bekezdés már felesleges, és épp azt a rejtélyes, elgondolkodtató jellegét veszi el az alkotásoknak, amely az olvasás során egyébként végig meghatározó volt.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Varga Zsófia, Alföldonline.hu, 2021. április 19.