„Regényt írni szerintem fantasztikusan jó érzés, nagyon szórakoztató dolog, főleg ahhoz a borzasztó és rettenetes gyötrelemhez viszonyítva, amíg eljut odáig az ember, hogy elkezdjen gépelni. Amíg nem csinálja, amíg csak álmodozik róla, és halogatja, addig hiheti magát például Hemingwaynek. Ugyanakkor folyamatos lelkiismeret-furdalása is van, ha épp nem azt csinálja, amit elvileg szeretne. Nagy az ellenállás, főleg ha kezdő az ember.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Könyvterasz.hu, 2021. május 30.