„Schein Gábor rinocérosza ezzel együtt az idegenség metaforája. Bernhard Waldenfels idegenség-felosztása szerint ráadásul a strukturális és a radikális idegenség narratív alakzatává válik egyszerre. A kevéssé ismert, felfedezésre váró lény ugyanis sohasem szelídíthető meg; miközben az idegen és az idegen ellenpárját testesíti meg. Nem véletlenül említi Schein a kötet bemutatóján rendkívül pontosan a gyarmatosító és gyarmatosított létből fakadó attitűd együttes megjelenését a magyarok esetében. Az Ó, rinocérosz ugyanis sok helyütt (vagy tán egészen) közéleti és közérzeti líra, a bennünk rejlő sokféleség krónikája.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Antal Nikolett, Élet és Irodalom, 2021. május 28.