„Ha nem is joyce-i értelemben, de tudatregényről beszélhetünk, ugyanis az önértékelési zavarokkal küzdő, szubmisszív beállítottságú narrátor-főhős identitása, monológszerű reflexiói, vívódásai állnak a középpontban, ő néz vissza a 2010-es évek közepéről a közelmúltjára és gyerekkorára. Utóbbi minden fejezetben helyet kap, bár a hangsúly a közelmúlton van, ebben három hosszabb-rövidebb párkapcsolatának alakulását tekinti át az elbeszélő: mindegyikben a testiség dominált, mindegyik szakítással végződött, a háromból kétszer őt hagyták el.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Baranyák Csaba, Élet és Irodalom, 2021. május 28.