„A beszélgetés története hat ciklusra (fejezetre?) oszlik, melyek közül az első öt cím nélküli, számozott költeményeket ölel fel, a hatodik pedig a Két apa és a Visszafelé az Evező utcán című összegző hosszúverseket. Ez az összegzés viszont a legkevésbé sem narratív szálak elvarrását jelenti, sokkal inkább egyfajta szimfonikus költemény motívumösszegző zárlataként működik. Így amellett, hogy a kompozíció terén is az önszervező variációk zeneiségét helyezi leginkább előtérbe a záró ciklus, szétszálazhatatlanná válnak benne a házastársi konfliktusokkal, a (szülői) szerep és személyiség feszültségeivel, a mindennapi rutinok elhidegítő zakatolásával kapcsolatos tapasztalatok, és az e témákra felhúzható poétikai stratégiák önreflexív mozzanatai – mindenek előtt az én visszaírása az elszemélytelenedésbe, az alany helyzetének meghatározása megszólítottjához képest..”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Fülöp Barnabás, Litera.hu, 2021. június 12.