„Leginkább olvasóbarát, rövid esszék vannak benne, de akad egy-két hosszabb darab is. Tematika szerint csokrokba gyűjtve. Van például néhány színházi témájú írás, a SZFE-től kezdve – ahova, mint most elolvashatjuk, hajdanában Spirót nem hívták meg a drámaíróosztályba, így legalább megtudta, milyen érzés volt nem bekerülni a(z akkor még) főiskolára, ahol később megtiszteltetés volt a minimálbér töredékéért is tanítani – Hamleten, valamint Csehovon és Füst Milánon át a Bánk bán ürügyén a nemzeti drámáig. Ezt a blokkot követi a könyv legalábbis számomra legemlékezetesebb három szövege. Az első Kertész Imre első feleségéről, Albináról szól (hogy milyen módon jelent meg az ő életében egy későbbi miniszterelnök, azt nem spoilerezem el), de nem mellesleg Kertészről is. A második (temetési beszéd) kimondottan Kertészről, akinek – ez derül ki a harmadik szövegből – Spiró egyszer a gépírónője volt (nem elírás, így szerepel az esszé címében).”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Szabolcs, Könyvterasz.hu, 2021. június 10.