„Jó anyag! – leheljük vidori-hüdöttnek tűnő szájjal, nem evilági csillogású szemekkel, miközben elvarázsoltan és táguló tüdővel slukkolunk újra és újra Fehér Béla méregerős, rögtön ütő, szóbokrok és lycium barbarum (azaz ördögcérna, más néven „semfűsemfa”, tehát szintén bokor) leveleiből morzsolt, könyvlapok papírjába sodorintott kövér spanglijából. Egy igazi irodalmi rakéta, vaskos Esterházy-joint és -hommage, Csepella Olivér Nyugat + zombik képregénytripjének rokona, zombik nélkül – de falakban motozó kísértetekkel, padláson kifektetett, kitömött apóssal; itt semmi és senki nem szent, istent sem ismer, a nyelv blaszfém üzemmódban..”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Horner, Népszava, 2021. június 05.