„Keresztury történeteit mindig is a körülötte lévő élethelyzetekből kiindulva formálta meg. Azt dolgozta föl, amit a hétköznapokban látott. A szerzői szerepeket eddig sem tekerte túl, elbeszélőjét mindig közel engedte magához: „nem tudok nem magamon átszűrve írni” – foglalta össze alkatából következő módszerét a Nagyvizit-interjújában (Litera, 2017). Most magáról kell magán átszűrve írnia. Önéletrajzi helyzet, sőt vallomásos pozíció ez, egy élet testi és lelki megrázkódtatásait, megoldhatatlannak tűnő kihívásait, egy ember nem mindennapi gyötrődéseit kell megfogalmaznia, belülről.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Károlyi Csaba, Élet és Irodalom, 2021. június 11.