„Egyetértek, és mivel a versekből egy harmincas évei végén járó, kétgyerekes férfi világa rajzolódik ki, nyilván adja magát az életrajzi olvasat is, hol mosódik össze a szerző személye és a versekben megszólaló hang. Hadd mossam össze most a kettőt én magam. Ha volt bennem félelem amiatt, hogy a versek beszélőjével azonosítanak, akkor az ilyesmi volt: aki elolvassa A beszélgetés történetét, az boldognak vagy boldogtalannak fog látni engem, a házasságomat, a szüleimhez és a gyerekeimhez való viszonyomat jónak vagy rossznak fogja gondolni. Miközben a versek írása közben én elsősorban nem jónak vagy rossznak láttam ezeket az emberi kapcsolatokat, hanem nehéznek. A szeretetkapcsolatok elsősorban nehezek. Ez a dolguk, ilyen a természetük. Engem a kötet írása közben elsősorban ez foglalkoztatott: hogyan nehéz jól élni egy házasságban.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Toroczkay András, Kortársonline.hu, 2021. május 20.