„Komoly írói feladat volt megoldani, amit mondasz, hogy ne a szenvedés látványpéksége legyen. Ugyanakkor egy ilyen súlyú betegséget elbagatellizálni sem lehet, pláne ha erre fókuszál a könyv. A legnagyobb kihívás az volt, hogy kíméletlen őszinteséggel le tudjak szállni a test és lélek poklaiba, de legyen ennek egy kontrasztja, distanciája – nyelvileg, stilárisan és szerkezetileg is. Bizonyos értelemben terápiás munka is volt, hogy ne kerüljem ezeket a témákat, ne lazázzak, ne blöfföljek, hanem benne legyen ennek a tragédiának a súlya. Viszont mindenképpen legyen egy ellenpont, amely végigvonul a szövegen, egy külső nézőpont.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Milanovich Domi, Dívány.hu, 2021. július 28.