A rend kedvéért teszem hozzá: ezek a beszélgetések az utóbbi tizennyolc évben jöttek létre, korábbi interjúk nem találhatók a kötetben. Ez nyilván Bodor Ádám döntése volt, valószínűleg meg akarta őrizni a mindenkori interjúalany (B. Á.) szemléleti egységét, és nem akarta, hogy parttalanná táguljon a könyv.

A tizenöt kérdező megannyi különböző ízlésű, vérmérsékletű és felkészültségű személy. Némelyik beszélgetésen látszik, hogy a kötött terjedelem miatt lakonikus kérdések vártak tömör válaszokra. Máshol, például Jánossy Lajos interjújában kérdező és válaszoló megengedheti magának, hogy elkalandozzék, részletekbe bocsátkozzék. Mindez fontos különbség, de még fontosabbak az egybeesések. A kötet előszavában Bodor Ádám így fogalmaz: „az életutam különböző állomásait, fordulópontjait firtató kérdések igen gyakran azonos területeket, körülményeket és következtetéseket érintenek, így az azokra adott válaszaim, ha nem is szó szerint, de tartalmilag általában azonosak vagy nagyon hasonlatosak”.

Olyan író válaszol tizenöt különböző beszélgetőtárs kérdéseire, aki alkotóként idős korában is meglepetést kelt műveivel, és aki úgy tekint vissza egész eddigi életére, mint amelyben a szerencse, a sorsfordulók és az egyéni döntések is kölcsönösen erősítik egymást. Érdemes idézni a fülszöveg találó észrevételét (nyilván a szerkesztő, Szegő János írta): „Míg a nagy sikerű életútinterjú, A börtön szaga vertikális síkban helyezkedik el, mivel az életrajzra összpontosít, addig ez a könyv horizontálisan a pályakép belső alakulásaival, poétikai összefüggéseivel és műhelytitkaival foglalkozik elsősorban.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Márton László, Élet és Irodalom, 2021. 12. 10.