A francia élet enciklopédiája (Élet és Irodalom)
(kiadvány: Évek)

Az Évek ugyanakkor távolról sem szabályos curriculum vitae, noha, ha még nem lenne, meg lehetne szerkeszteni belőle egy szabályos Wikipédia-cikket Annie Ernaux-ról, még csak nem is az Évek megírásának, az ötlet felmerülésének és megvalósításának öntükröző naplója, annak ellenére, hogy jó néhány erre, a megírásra, az elbeszélés közismert nehézségeire vonatkozó reflexió olvasható benne, és egyáltalán nem szabályos Franciaország-történet, jóllehet különböző mélységben rengeteg minden kerül elő benne Franciaország a háború utáni hatvanvalahány évéről. Inkább impressziók, benyomások, emlékek, visszaemlékezések, a hétköznapi francia apróságokból, irodalmi szövegekből, tévéműsorokból, vicclapokból, slágerszövegekből, reklámokból visszamentett efemériák, alkalomadtán a dolgokat nevén nevező frivolitások tömkelegének egy különleges tudaton áteresztett szőttese, hogy az Esterházy Péter Termelési-regénye kapcsán Bojtár Endre által egyszer már átköltött klasszikus megfogalmazást használjam, a XX. századi, XXI. század eleji „francia élet enciklopédiája”, ahol a „francián” és az „életen” is külön hangsúly van (az „enciklopédiáról” nem is beszélve).

Annie Ernaux nemrégiben magyarul másodikként megjelent könyvének egy rövid részlete bő tizenegy évvel ezelőtt már a magyar olvasók színe elé került, mégpedig éppen itt, az Élet és Irodalom hasábjain. A feltehetőleg a 2010-es „fülkeforradalom” utórezgéseként közreadott szöveg nekem határozottan az emlékezetemben maradt, a benne felvetett problémát négyévente azután mindig egyre aktuálisabbnak éreztem (legutóbb még pár héttel ezelőtt, az ellenzéki előválasztás alatt is konkrétan eszembe jutott). De elfelejtettem a szerző nevét, körülbelül a könyv felénél tarthattam, amikor felötlött bennem, hogy az egykor az ÉS-ben közölt írásnak, a franciaországi köztársaságielnök-választások egyik rendkívüli mozzanatával a maga frappáns tömörségével, rövid benyomások lendületes sorozataként számot vető részletnek egészen biztosan innen, az Évekből kell származnia.

[…]


A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csuhai István, Élet és Irodalom, 2021. 11. 12.

2021-11-12 13:41:37
Fordította: Nemes Krisztina
A Pireneusok járatlan útjain
Irene Sola új regényében évszázadok emlékei sűrűsödnek egyetlen napba. A Pireneusok és a történelmi idő ismeretlen és járhatatlan útjain felkapaszkodunk a Clavell-házba, melynek örök...
Don Quijote-variációk
,,Nem vagyok női Don Quijote / Nem a női Don Quijote vagyok / Én Lovag Dulcinea vagyok" - jelenti ki magáról kötetünk tizenkilenc éves hőse.A kóbor lovaggá váló lány és mellé szegődő...
Új versek a szó erejéről
A Vigasz gyászkönyv: erősen személyes, az olvasót megszólító kötet. Hangsúlyos benne a fájdalom és az elengedés, a megnyugvás és a továbbélés az anya elvesztése után. Ahogy az ő emlékére...
Fordította: Tótfalusi Ágnes - Galamb Zoltán
Michel Houellebecq esszéje, vagy ahogy ő nevezi, ,,az első regénye" eredeti portrét nyújt a gótikus horror amerikai mesteréről, Howard Phillips Lovecraftról (1890-1937). A Szemben a világgal,...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ