Annie Ernaux Évek című regénye érdekes kísérlet a történetírásra, hogy megmutassa egy letűnt világ színét-formáját

Annie Ernaux Évek című könyve olyan emlékezetfolyam, amely egyben az emlékezet mibenlétére is rákérdez. A Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában nemrég megjelent könyv a Renaudot-díjas írónő legsikeresebb prózakötete, ám pontos műfaját nehéz lenne meghatározni.

Adja magát, hogy „regény”, ám ennek ellentmond a memoárjelleg és a személyesség, az önéletrajzi vonatkozások. A klasszikus memoárként való meghatározást viszont a formabontó nyelvezet és szerkezet teszi lehetetlenné: a mű olyan töredékes és olyan sokszor elbizonytalanít, hogy végül nem tudjuk eldönteni, hogy Annie Ernaux életrajza tárul-e fel előttünk, vagy egy egész generációé egy fiktív önéletrajzon keresztül. Utóbbi olvasatra ráerősít a többes szám első személy használata és a minduntalan tett utalások arra, hogy nem az „én”, hanem a „mi” emlékezetéről van itt szó. Csak épp rögtön az is felmerül, ki az a „mi”: általában Franciaország és a francia olvasók, netán az európai olvasók vagy csak az a szűk generáció, amelynek a szerző is tagja: a negyvenes évek elején születettek (ő maga 1940-ben született Yvetot-ban, a regényben is szereplő városban).

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Péntek Orsolya, Magyar Hírlap, 2021. 11. 10.