Hihetünk-e vajon az elbeszélőnek? Mi van, ha nem jól emlékszik, ha félrevezet bennünket, vagy az átélt traumák hatására egyszerűen képtelen elmondani, mi történt valójában? Olvasóként nem tehetünk mást, követnünk kell a narrátort, a feltétel nélküli bizalom azonban semmit sem garantál.

Danyi Zoltán A rózsákról című regénye egyetlen hatalmas belső monológ, az elbeszélő – Hérakleitosz Apollón delphoi kegyhelyéről szóló tézisét kölcsönvéve – mégsem mond ki semmit, nem is rejt el: hanem jelez. Nem tudhatjuk, hogy ami elhangzik, megtörtént-e, vagy csupán félre-beszélés, mégis, ez a bizonytalanság vezet végül ahhoz bizonyossághoz, hogy amit olvasunk, az valóban megtörténik.

– Nem tudja ezeket a dolgokat elmondani a magyaroknak – fogalmazott Danyi előző kötete, a 2015-ben megjelent A dögeltakarító narrátora a történet végén. Állítása nem csupán az általa elmondottakban rejlő hiányt írta körül, és  A rózsákról kihívásait jelezte előre pontosan, de a vajdasági magyar irodalmi tradíciók, a kisebbségi léttapasztalat és a (poszt)jugoszláv identitás közvetíthetetlenségét is megragadta.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ficsor Benedek, Libri Magazin, 2022. 01. 22.