Bodor Ádám karakteres véleményébe, alkotáslélektani, műfajelméleti összefüggések egész sorába avat be az interjúkötetben.

Tizenöt beszélgetés – áll az alcímben. Interjúk, melyeket különböző időpontokban más-más riporterek készítettek eltérő fórumok – azaz elvileg újabb s újabb olvasóréteg – számára. Ebből eredően alighanem kivételesen ritka lehet az olyan érdeklődő, aki valamennyit az első közléskor végigböngészte volna. Egybegyűjtésük és kiadásuk tehát messzemenően indokolt volt, annál is inkább, mivel az író minden beszélgetését komolyan veszi, nincs az a kérdés, amire – roppant fegyelemmel – ne érdemben válaszolna. Az eredmény – bocsássuk előre – egy kivételes intellektuális izgalmakat, szellemi élményeket kínáló könyv lett, ami Balla Zsófia könyvnyi méretű, legendás Bodor-interjúja (A börtön szaga, 2001) után is megannyi érdekességet rejt. Persze, az interjú, miként erre a bevezető is utal, lényegét tekintve páros műfaj, a beszélgetés apropóját, témavilágát, gondolatmenetét alapvetően a kérdező határozza meg. A végleges szöveg minősége pedig, szakállas szakmai közhely ez, a riporter és az interjúalany közös munkájának függvénye. Meggyőzően szemlélteti ezt a kreatív együttműködést például Bak Róbert, Báthori Csaba, Orbán Gábor, Papp Sándor Zsigmond vagy Rádai Eszter gondolatgazdag kötetbeli beszélgetése.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balogh Ernő, Népszava.hu, 2022. 02. 10.