Ali Smith a tél legsötétebb mélyére vezeti szereplőit, de regénye legalább ennyire szól a megújulás lehetőségéről, és arról a ciklikusságról, amely mindvégig életben tartja a reményt. Könyve egyszerre szól a kortárs brit és világpolitikáról, figurázza ki a hétköznapok parttalan és szürreális párbeszédeket (lásd a banki alkalmazottal vagy a céges robottal folytatott kommunikációt), és idézi meg Shakespare-t, Dickenst, Chaplint és Elvist. A Tél simán olvasható az Ősz előzetes ismerete nélkül (bár vicces felfedezni olyan összekötő kapcsokat, mint Daniel/Danny alakja, vagy az SA4A nevű cég újbóli felbukkanása, amely az előző könyvben kerítésépítésbe fogott, most pedig Artot foglalkoztatja a szerzői jogi visszaélések internetes felderítésére).

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ruff Orsolya, Könyvesmagazin.hu, 2021. 11. 01.