Ami leginkább megfogott a könyvben, az a végig ott lebegő kérdés: meglesz-e a bölcsész srác szakdolgozata, vagy beleragad ebbe a világba, a heti két-három alkalomra szóló hulladékgyűjtésbe? Képes lesz-e felállni és folytatni a megkezdett szellemi munkát, vagy passzív marad a saját életével szemben, de cselekvő munkás a kukások között? Jelentős szimbólumok is utalnak erre a vívódásra: a felhők figyelése, mint egy másik, megfoghatatlan, elérhetetlen világ, a tisztaságmánia, ami az otthoni hétköznapokat jellemzi szemben azzal a munkával, amit végez. Mert lássuk be, nem kell kukásautón dolgozni ahhoz, hogy tudjuk, mennyire más világ egy szellemi munkát végző személy élete és egy hulladékkal dolgozóé. Utóbbiakat a társadalom is perifériára szorítja, még ma is él a tendencia, hogy gyerekeinket úgy neveljük: tanulj, mert különben kukásként végzed.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bús Ildi, Olvasóterem.hu, 2021. 11. 07.