A magány és a szomorúság rendkívül érzékeny téma, a mesék által viszont olykor a felismerés, majd a megoldás útjára léphetünk. Nem csak gyerekek számára lehet tanulságos Boldizsár Ildikó író-meseterapeuta és Szegedi Katalin illusztrátor Amália álmai – Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról című mesegyűjteménye, amely az előző évben a Magvető Kiadónál látott napvilágot.

Amália karaktere ismerős lehet a szintén Szegedi Katalin által illusztrált Boszorkányos mesék (Móra Kiadó, 2006) című kötetből. A fiatal, tűzvörös hajú és csodaszép boszorkányt ezúttal a világ legszomorúbb kis varázslényeként ismerhetjük meg. Boldizsár Ildikó kilenc meséje egy érzékeny lányt, egy rendkívül törékeny világot mutat be. A problémákból való kilábalás színtere az álom, az ébredés pillanatával legtöbbször megszűnik a tehetetlenségérzés, a bánat.

„Egy esős, őszi napon, amelyen tizenhat éves lett, elbúcsúzott társnőitől és tanítómestereitől, és egy kicsiny kunyhóba költözött az erdő bal sarkába, az óriási vén diófa alá.” Vajon mi történhet a boszorkánnyal azután, hogy elbúcsúzott társaitól, majd elköltözött egyedül egy kunyhóba? Nos, Amália kettős terhet cipelt, hiszen még egy átokkal – azt hiszem, nyugodtan nevezhetjük így – is együtt kellett élnie: ha nem térít el minden földi halandót az eredeti céljától, mérhetetlen szomorúság lesz úrrá rajta, boldogtalan lesz.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Lengyel Emese, f24.hu, 2022. 03. 13.