A Tavaszi hadjárat világában a nyelv nem csupán és azonnal nemzetépítésre szolgál, hanem annál kisebb, esetleg attól független egységek megalkotására is, úgymint szerelem, barátság vagy akár a közvetlen környezet leírása. – Stermeczky Zsolt Gábor kritikáját olvashatják Szilasi László Tavaszi hadjáratáról.

Szilasi László Tavaszi hadjárat című könyve két történelmi kisregényt tartalmaz. Mindkettőnek központi kérdése a nyelvben élő nemzet fogalmának újragondolása. Hogy ez az újragondolás egyúttal újradefiniálást is jelent-e, vagy inkább csak a gyökerekhez való visszatérést, nehéz lenne pontosan megmondani. Ami biztosnak tűnik, hogy a reformkor nyelvben élő nemzetdefiníciója úgy örvend a mai napig viszonylag jelentős népszerűségnek, hogy jellemzően nem számol a vele párhuzamosan kialakuló nacionalizmus szélsőséges árnyaoldalaival. Ennek ellensúlyaként a Tavaszi hadjárat szereplői szinte kivétel nélkül olyan többnyelvű – enyhe anakronizmussal élve multikulturális – magyarok, akik a folyamatos változóként működő magyar nyelvvel kifejezetten jó barátságot ápolnak, a kor politikai eszméinek nacionalista harci megnyilvánulásaival ellenben sokkal mértéktartóbbak. A történelem sajátos elszenvedői ők, akiknek a nagy nemzetformáló folyamatokhoz képest mégiscsak privát történetük van. „Lehet, hogy a természetnek nincs is, nem lehet nacionális jellege” – olvasható a 22. oldalon, az Ostorod című első kisregényben.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Stermeczky Zsolt Gábor, Litera.hu, 2022. 03. 26.