Ernaux ezzel szemben afelé hajlik, hogy én és ti – mi – együtt építettük fel ezt a rendszert, és mind cinkosai is vagyunk. Nemcsak a változás iránti vágyban, hanem a közönyben is osztozik generációjával. – Annie Ernaux Lőrinszky Ildikó fordításában megjelent Évek című regényéről Kusztos Anna írt.

Honnan lehet elkezdeni egy élet elbeszélését? Egyáltalán: el lehet-e beszélni azokat az emlékképeket, hangokat és mondatokat, tárgyakat és történéseket, fényeket és változásokat, külső és belső mozgásokat, amelyek egymásra rétegződve finom kapcsolódásokkal megrajzolják az önmagát elbeszélő én körvonalait?

Annie Ernaux mindazokkal a dolgokkal indítja Évek című regényét, amelyek egyetlen emberélet elmúlásával a semmibe vesznek: „[e]ltűnik majd az összes kép”, a képek után pedig a szavak, majd lassan a név is feledésbe merül. Az olvasó egy csapásra pillanatképek zavarba ejtő egymásutániságában találja magát, filmjelenetek, közszereplők, olvasmányélmények, véletlenül az emlékezetben ragadt arcok és mozdulatok, reklámok, szlogenek, dalok, elejtett szavak özönében. Nincs közöttük kapcsolat, szétszórt, majd véletlenszerűen egymás mellé helyezett jegyzetekhez hasonlítanak. Palimpszesztérzés, nevezi meg a regény egy későbbi pontján az elbeszélő ezt az állapotot, amelyben „élete különböző pillanatai egymás fölött lebegnek, és ő mindegyiket újra átéli.”

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kusztos Anna, Litera.hu, 2022. 04. 02.