„A szellem szavának az ideje lejárt. Nemcsak Magyarországon, az egész világon” – mondja Sándor Iván. A Kossuth-díjas íróval új, Szakadékjátszma című regénye kapcsán beszélgettünk arról a léthelyzetről, amiben mindannyian élünk itt és most – és arról, ki milyen válaszokat ad erre. Már ha tud.

Akár a fúgaszerű írásmódot, akár a történelem és a lét mélyszerkezete iránti érdeklődést tekintem, az új regénye mintegy trilógiává bővíti a megelőző kettőt, A hetedik nap és Amit a szél susog címűeket. Mi volt az új perspektíva – Mi van itt? Mi ez az egész?, ahogy a regény egyik szereplője is kérdezi –, ami alapján a Szakadékjátszma íródott?

Azt kerestem ebben a regényemben is: mi az a léthelyzet, amiben a korszak embere él? Közelebbről az európai ember, még közelebbről a Magyarországon élők. Ez a léthelyzet viszont csak egy hosszabb históriai folyamat részeként érthető meg – aminek ábrázolásához egy sajátos regényforma keresése-megtalálása is hozzájárult. Olyan, amiben az emberi élet históriai, lélektani, szellemi folyamatossága, szakadatlansága, örökös visszatérése megmutatkozik. A Szakadékjátszma, miközben 2019 telének egyetlen napja történéseit meséli el, visszakalandozik a múltba is, a szereplők szülei, nagyszülei sorsához, s ezek által sejthető a közeljövő lehetősége is.

A regény fő alakjai jobbára értelmiségi pályán tevékenykednek, de mintha mindvégig funkciójukat vesztettek lennének, legalábbis a szélesebb társadalmi környezetük részéről. Mi a jelenkori szerepe ennek a rétegnek?

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz I. Péter, Népszava.hu, 2022. 04. 16.