Grecsó Krisztián alighanem most lép át a jó író halmazából a nagy író halmazba.

Az új novelláskötet címe a Fehérben fehér című műből vett idézet, ott – nem csekély iróniával – egy folklorisztikus ruhaneműre utal. De ha e konkrét szövegkörnyezetből kiemeljük, s a könyv egészére vonatkoztatjuk, akkor üzenete elég bizonytalanná válik. Mindenesetre az elsődleges asszociációinktól eltérően ennek a „valami népinek” nem sok köze van ahhoz, amit ez a magyar irodalomtörténetben (Petőfitől, mondjuk, Illyésig) hagyományosan jelent.

A „népi” eleve meglehetősen homályos fogalma, mint erre a szerző is utal a Turi Tímea készítette remek interjúban, megidézi a készen kapott falusi hagyománykincset, mely a maga karakteres kulturális-mentális elemeivel az írói világ szerves részévé vált. Persze, ez a hagyaték azért ambivalens természetű, akad határozottan megtagadott eleme is: „…. mint az apám, mert ahogyan ő, én is mindig másoknak akartam megfelelni, mindig azt akartam, hogy ne okozzak a teremtésnek gondot, hogy miközben gyűlölöm magamban a saját fajtámat, jó paraszt legyek”. Az elbeszélő számára ugyanis épp a tekintély elleni lázadás válik vonzóvá, s e nonkonform magatartás szerinte eredendően urbánus jellegzetességnek tűnik. Ez pedig élesen szemben áll a tradicionálisan népies literátorok eszmevilágával, a „bűnös várost” emlegető bornírt előítéletekkel.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balogh Ernő, Népszava.hu, 2022. 05. 24.