Ön nyolc éves volt, amikor a Száz év magány megjelent. A hirtelen jött hírnév és a sikerrel járó anyagiak hogyan hatottak a családjuk életére? Egyszer csak több játékot kapott?

Nem igazán. Átlagos középosztálybeli életet éltünk Mexikóvárosban, majd Barcelonába költöztünk, egy ottani lakásba. Az élet ment tovább, mint azelőtt. Angol nyelvű magániskolákba jártunk, apa otthon dolgozott, gyerekfejjel nagy változást nem éreztem. A húszas éveimben, ami a nyolcvanas évekre esett, már érzékeltem a gyarapodást. Már megvolt a ház Cartagenában, és lett a szüleimnek lakása Párizsban is.

A Búcsú Gabótól és Mercedestől című, magyarul nemrég megjelent könyvében azt írja, apja még két generációval tovább akarta írni a Száz év magányt, vagyis a Buendía család történetét, de végül elvetette az ötletet. Maradt bármiféle vázlat, íráskezdemény a soha meg nem jelent könyvből?

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Köves Gábor, RTL.hu, 2022. 06. 05.