A Vázlat valami máshoz-ban négy tárcasorozatod került egymás mellé, amelyeket nagyjából azonos időben, 2019-2020-ban kezdtél írni különböző lapokba, site-okra (amelyekből az egyik a Litera volt; a többi: ÉS, [régi] Index, Óbudai Anziksz). Négy különböző női hangot szólaltatsz meg ezekben, a forma, a szemlélet, a tónus és az ábrázolt (hangsúlyosan jelenkori, itteni) közeg azonban szoros viszonyt képez közöttük. Már eleve létezett egy összetartozó szövegvilág, amely darabjainak aztán úgyszólván otthonokat kerestél, vagy csak a felkérések után, azok révén kezdtek megformálódni benned ezek a sorozatok?

 Amikor az első tárcasorozatot tervezgettem, és még nem tudtam, hogy több is lesz, akkor leginkább az munkált bennem, hogy az egyes szám, első személlyel szeretnék kísérletezni. Régen az egyes szám, első személyben való írás nehezen ment, kényelmetlenül éreztem magam tőle, bizonytalan voltam, félénk, most viszont úgy éreztem, hogy eljött az idő, végre képes vagyok átlépni a korábbi korlátokon és reflexeken, és egy kicsit szabadabbá válni. Elkezdtem írni az első tárcákat – ezek a könyvben a Néma hullám című sorozat darabjai, amelyben egy jó ütemben gazdagodó politikus negyvenes felesége beszél –, és azt gondoltam, hogy ilyenből ki kéne találni még párat, mert én ezt nagyon élvezem. Amikor a második sorozatot elkezdtem, akkor már nagyjából tudtam, hogy fog felépülni a könyv.  

A lapok között, ahol ezek a szövegek megjelentek, mint láthattuk, voltak irodalmi folyóiratok, de volt sok százezres olvasottságú hírportál is, ami nagyon más olvasóközönségeket feltételez. Figyelembe vetted valamilyen szempontból is ezt a különbséget az írás során?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Greff András, Litera.hu, 2022. 06. 12.