Felkavaró mű Az emlékezés szörnye. Felzaklató. Határozottan az. Ez az ötödik könyve a Tel-Avivban született, Izraelben élő Yishai Saridnak. 2017-ben jelent meg, több nyelvre is lefordították. 2020-ban felkerült a New York Times százas listájára mint az év egyik legfontosabb műve, sőt elkészült a monodráma változata is, amit az izraeli nemzeti színház, a Habima mutatott be. Érdekes lenne ismerni az izraeli kritikákat; könnyen el tudom képzelni, hogy nagy felháborodást is keltett.

A könyv maga egy hosszú levél, amit a fiatal, sikeres történész írt a Jad Vasem elnökének – még a nevét sem tudjuk meg. Családjáról, neveltetéséről sem esik szó, csak a munkájáról és a munkája révén kialakult sziklaszilárd meggyőződéséről. A levél apropója egy furcsa, elsőre rejtélyesnek tűnő konfliktus, ami a történész és egy német rendező között robbant ki – de ezt csak az utolsó oldalakon tudjuk meg. Erről kell beszámolnia. Írhatna röviden, de fel akarja vázolni a hátteret is. Az az érzésünk, most „beszélget” először komolyan valakivel, ráadásul olyasvalakivel, akit régóta rendkívül tisztel, őszintén írja, hogy mindig is felnézett az elnökre. Tiszteli a magabiztosságot, a férfiasságot. Az erőt. Hiába van családja, felesége, gyereke – a gondolatait, érzéseit soha nem osztja meg senkivel. Nem tudja és nem is akarja megosztani. Vagy azt mondja, amit előírnak számára, vagy – minden önfegyelme ellenére, számára is meglepően – kitör belőle egy-egy eltitkolt gondolat, érzés, amit nem is úszhat meg kisebb-nagyobb rosszullét nélkül.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: D. Magyari Imre, Olvassbele.com, 2022. 06. 16.