Valahogy mindig arról van szó, milyen nyomorult az ember, de arról nincs szó, hogy minden perc, amit túléltél, az egy hatalmas kivétel. De ez a szerencse kötelezettséget is ró rád, hogy bazmeg, akkor már legyél boldog! – Kun Árpáddal könyvhétre megjelent Takarító férfi című regényéről Szekeres Dóra beszélgetett.

Bár a regény hangsúlyozottan különálló alkotás, mégis tematikusan összekapcsolódik a két előző könyveddel, a Boldog Északkal és a Már megint hazavárunkkal, nevezed is őket egyfajta Északi Trilógiának. Mi az, ami összeköti őket és mi az, amelyben elkülönül tőlük?

Először folytatást szerettem volna írni a Már megint hazavárunkhoz, nem akartam elbúcsúzni a szereplőimtől, de aztán rájöttem, hogy mégsem akarom, csak a kezdőlökést adta meg az ötlet a munkához. Szerettem volna egy teljesen fikciós művet írni, amelynek egyes elemei visszaköszönnek az előző könyvekben megismert szereplőkhöz.

Például velünk van az előzőleg megismert elbeszélő és családja is, aminek én azért is örültem, mert szerintem egy rendkívül jól működő gárda ők. Ritka a magyar irodalomban az a fajta apai elbeszélői karakter, mint a tiéd. Vannak, akik Knausgaardhoz hasonlítják, de a te könyved teljes fikció, mégis abban hasonlít, hogy ez az apa is nagy betekintést enged abba, hogyan működik egy kisgyerekes család, mit él át egy kisgyerekes apa, aki nagyon is jelen van a gyerekei életében.

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szekeres Dóra, Litera.hu, 2022. 06. 17.