Fehér Renátó új könyve olvashatatlan. Vannak, persze, benne, szépen elolvasható versek is, de a szövegek egy jó része bizony kibújik a klasszikus líraolvasás kereteiből. Néha el kell forgatnunk a könyvet, látnunk, észlelnünk a sajátos jeleket, melyek egy része a nyomtatott írás tipográfiai alakjait hasznosítja (zárójelek, üres szóközök, kötő- és gondolatjelek, szóbontás stb.), más részük a monitor egyéb ikonjait idézi meg (a lenémított hangszóró jelét például), megint mások a kézírásos rögzítéshez és a számítógép előtti kultúrához kapcsolódó képeket, alakzatokat: a vonalas füzet mintája, kisatírozott részek, kottaírás, görbe vonalakkal áthúzott szöveg, kézzel írott noteszlapok fotói.

Ezek az eljárások természetesen nem hiányoznak a modern költészettörténet kelléktárából, hiszen mind az avantgárd, mind a neoavantgárd irányzatai éltek hasonló eszközökkel, nem beszélve például Tandori Dezső művészetéről. Fehér Renátó kötetének középpontjában tehát a (nyelvi) jelölő áll, úgy is mint írásképi alakzat, mint anyagszerűség, és úgy is mint jelentésadásra szoruló, a jelentéstulajdonítást provokáló jel. Nagyon izgalmas, hogy mindezzel egy olyan költő verseskönyvében találkozunk, aki rendkívül megbízható, magasfokú íráskészséggel bír, ismeri a szakma fortélyait, tehát tulajdonképpen alighanem bármilyen hagyományos költészeti nyelven meg bírna szólalni. Ez a mesterségbeli tudás pontosan észlelhető például a Térey János emlékének ajánlott Duna Redivivusban, amely egyszerre idézi és vonja remek paródia alá a közelmúltban elhunyt nagyszerű költő versnyelvét, költői megoldásait, és eredményez egy igazán sodró lendületű költeményt – s ezt nem kisebbíti az, hogy Fehér előző, második könyvének, a Holtidénynek poétikája és tanúsága szerint a szerzőhöz egyébként is közel áll Térey líranyelve. „Másnapján az ünnep másnapjának / csendesen csorog alá a nagykörúti éjjel. / Hol a felüljáró végül összeért, most / ujjnyi rés tátong a baljós illesztésnél. / (…) / Azóta Pest csak fedőnév: / time-lapse, tömegsír és hajszálrepedés.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Lapis József, Es.hu, 2022. 07. 01.