Dac a fennálló világgal szemben - Kun Árpáddal bálnákról, mikrokozmoszokról és a favágásról (Népszava.hu)
(kiadvány: Takarító férfi)

Június elején Takarító férfi címmel jelent meg Kun Árpád északi trilógiájának zárókötete. Miközben az idősek mellett házi kisegítőként dolgozó főszereplő Medárdus alvászavarai miatt folyton álom és ébrenlét határán egyensúlyoz, egy különös francia-haiti férfi barátsága egészen a Karib-térségig sodorja. Új regénye kapcsán a bálnákról, az önéletrajziságról, a Magyar–Haiti Tor Ulven Társaságról és a fizikai munkáról beszélgettünk a József Attila- és Aegon-díjas szerzővel.

Már a Szülsz című verseskötetének a borítóján is volt egy bálna, az új könyvön is ez szerepel. Volt már meghatározó bálnaélménye, amióta kint él?

A Szülsz borítóján még azért volt a bálna, mert jól nézett ki. És valóban, a fjord mellett, ahol laktunk, látni lehetett, hogy felúsztak az állatok. Kardszárnyú delfineket észleltünk, de nagy, igazi hosszúszárnyú bálnát nem láttam élőben. Ennek a kötetnek a borítóján azért szerepel, mert a könyv egyik szereplője a bálna. Bevallom, kicsit szégyenkezve, hogy megkóstoltam már a húsát, de senkinek nem ízlett a családból, nem is ajánlom. A marhahúsnak és a nagyon erős halnak a keveréke, egyik se passzol össze, de lehet, hogy hozzá kéne szokni, mert sok étellel így történik. Azért beszélek most itt az ételekről, mert a regényben nagyon fontos szerepet játszik a gasztronómia. Folyamatosan főznek a férfiak, nem csak takarítanak. Az egyik főszereplő meg kifejezetten szakács-költő. Szóval nemcsak a bálna, de a gasztronómia is kapcsolódik a könyvhöz.

 A bálna valóban meghatározó motívuma a könyvnek. Van egy konkrét, eltévedt, „idegen” állat, aki nyáron Haitin köt ki, miközben éppen északon kellene lennie. Egy másik jelenetben pedig a különböző származású gyerekek egy bálnamozaikot raknak ki, ezen a játékon keresztül kapcsolódnak. A Boldog Északhoz hasonlóan sokkultúrájú regényvilágban járunk. Úgy vélem, az idegenség, beilleszkedés, identitásprobléma most megint hangsúlyosabb lett, csak tévelygünk, és nincs kivezetés.

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gaborják Ádám, Népszava.hu, 2022. 06. 25.

 

 

2022-06-25 14:35:59
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
A nagy múltú antológia idén is az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb verspublikációkat.
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ