Tóth Krisztina kísértetiesen ismerős világot ábrázol a mindent leuraló Egység rendszeréről (Könyves Magazin)
(kiadvány: A majom szeme)

Pár nappal ezelőtt Byung-Chul Han, korunk egyik sztárfilozófusa arról beszélt magyarországi előadásán, hogy az emberiség kollektív nárcisztikus depresszióban szenved, amelynek többek közt a fogyasztói társadalom és a digitalizáció tárgyiasító törekvése az oka. Tóth Krisztina új regényét, A majom szemét olvasva óhatatlanul is bevillantak Han gondolatai, a könyvet ugyanis értelmezhetjük úgy is, mint ennek a „nárcisztikus pokolnak” az irodalmi lenyomatát. Egy perverz és nárcisztikus főhős és egy kegyetlen és nárcisztikus politikai-társadalmi berendezkedés tárul elénk ebben a könyvben, amelynek olvasója hosszas oknyomozás után tudja csak felfejteni, hogy mi lehetett az a pont, ahol az egyszerű hétköznapok felett átvette az irányítást a gonosz banalitása, és ahol a mindennapi élet egyszer csak átcsúszott disztópiába. A majom szeme a hét könyve.

Ha meg kéne fogalmazni, hogy miről szól A majom szeme, azt mondhatnánk, a hatalommal való visszaélésről, a morális iránytűk elvesztéséről, a manipulációról, a boldogtalanságról, valamint arról a pillanatról, amikor egy bántalmazó kapcsolatban és/vagy egy elnyomó rendszerben élő embernek egyszer csak felnyílik a szeme. A regény a köré a motívum köré szerveződik, amely után a címet is kapta: a majom szeme egy híresen kegyetlen és beteg állatkísérletre utal, amely a valóságban is megtörtént. Robert White a 70-es évek elején fejátültetési kísérleteket végzett majmokon. Az egyik majom a műtét után magához tért és megrázó fotók készültek róla, amelyek ma is elérhetők az interneten. Ezeken a fényképeken az állat egy pillanatra kinyitja a szemét, tudatára ébred és szembesül azzal, ami vele történt, aztán utol is éri a végzete. „A fotót dr. Robert White csapatának egyik tagja készítette azt követően, hogy 1970-ben végrehajtották az első olyan sikeres fejátültetést, ahol a majom a beavatkozást követően pislogni és mozogni is képes volt. Sőt, ahogyan a képen látszott, érzékelte is a környezetét, a tekintete szinte emberi érzelmeket tükrözött” – olvashatjuk a könyvben, amelyet ez a kép egyfajta központi szimbólumként kísér végig. 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Forgách Kinga, Könyvesmagazin.hu, 2022. 07. 11.

 

2022-07-11 11:39:00
Apa és fia közös története
Kardos András ebben a könyvben apjának, a száz éve született Pándi Pál irodalomtörténésznek állít emléket. A sok műfajú kötet gerincét az apjához írt hatvan (fiktív) levele alkotja:...
Egy sosem fakuló klasszikus
Sosem fakuló regényében Kosztolányi Dezső a poros bácskai kisváros szürkülő életeit éles fénybe helyezve tárja elénk. Az öregedő házaspár féltett kincse, csúnya, vénecske lányuk,...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ