A Takarító férfi a Boldog Északkal és a Megint hazavárunkkal immár regénytrilógiát alkot. Előtte Kun Árpád kiadott öt verseskötetet, a legutóbbi a Szülsz című volt 2011-ben, és egy prózakötetet, az Esőkönyvet (1995). Családjával tizenhat éve Norvégiában él. Nem biztos, hogy ők szerepelnek a regényekben, de néha igencsak hasonlítanak a regényhősökre. Ez az interjú a Városmajor 48 Alapítvány sorozatában készült beszélgetés szerkesztett változata.

– 2006 óta éltek Norvégiában. Most hol?

– Tizenhárom évet laktunk Nyugat-Norvégiában, és három éve átköltöztünk Kelet-Norvégiába, Oslóhoz közel. Míg nyugat egy nagyon konzervatív vidék a fjordok és a hegyek által elzárt kisközösségekkel, addig a földrajzilag kevésbé tagolt, sűrűbben lakott kelet sokkal nyitottabb, urbánusabb hely. Átköltözve megállapítottuk, hogy az isten háta mögöttről visszaérkeztünk Európába.

– Új regényed a Takarító férfi. Ezt most az előző kettővel, a Boldog Észak (2014) és a Megint hazavárunk (2016) címűekkel elkezdték trilógiának nevezni. Te is annak tartod őket?

– A végén éreztem csak így. Most, azt hiszem, lezártam ezt a három regényre való témát. Az elején nem gondoltam bele, hogy ez lesz. Végül tényleg trilógia lett. De ezután egészen mást szeretnék írni.

– Összenézve a három regényt, tényleg összetartoznak. Még az is közös bennük, hogy mindegyik úgy kezdődik, az elbeszélő-főhős elmondja, életében valamilyen különleges ponthoz érkezett. A Boldog Észak elbeszélője egy afrikai, benini fekete férfi, a másodiké egy Kun Árpád nevezetű illető, a harmadiké pedig Medárdus. Tudom, már unod a kérdést: mit szólsz, ha az olvasó veled azonosítja a hősödet?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Károlyi Csaba, Es.hu, 2022. 07. 08.